Alternatív történelem 6.: a dicsőséges 20. század. Történészek és politikusok

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olyan műveket említek meg a 20. század első feléből, amelyekben a szerzők első sorban (bár nem kizárólagosan) történészként és/vagy politikusként közelítenek a témához. Valószínűleg beszélhetnénk más művekről is, ismét csak valószínűleg azonban ezek a legjelentősebbek, és a nagy nevű történészek mellett például Winston Churchill nevét is ott találjuk a szerzőké között.
Trevelyan:
1907-ben George Maculay Trevelyan (1876-1962) angol történész egy olyan történelmet vázol fel If Napoleon Had Won The Battle of Waterloo című tanulmányában (a Westminster Gazette 1907. júliusi pályázatát megnyerve vele), ahol Napóleon diadalmaskodik, hogy csak 1836-ban haljon meg, és hogy amikor a lord Byron által vezetett romantikus, a hatalom ellen irányuló felkelés elbukik,akkor a költő kivégzése nagyobb visszhangot váltson ki (minden különösebb politikai hatás nélkül amúgy), mint akár a Bastille lerombolása. Az egész leginkább azért érdekes a számunkra, mert ez az első alkalom, amikor egy hivatásos (és kellőképpen elismert történész) szentel figyelmet az alternatív történelemnek. Még olyanok is akadnak, akik az egész irányzat létrejöttét innentől számítják.
Chamberlain:
Szintén 1907-ben jelent meg az amúgy nem igazán ismert amerikai Joseph Edgar Chamberlaintől a The Ifs of History című, nem kevesebb mint 22 történelmi „mi lett volna, ha…” esszét tartalmazó kötet. Ha minden igaz, akkor ez az első, teljes egészében kizárólag ennek a fajta kérdésnek szentelt nagyobb terjedelmű és nem szépirodalmi, hanem történelmi megközelítésen alapuló mű, és már csak ezért is fontos megemlíteni.
Ez a kötet olyan kérdéseket tárgyal, mint például, hogy mi történt volna,

  • ha Abraham Lincoln apja Kentuckyból nem Illionisba, hanem Mississippibe települ át
  • ha Alexander Hamilton nem ír cikket a hurrikánokról, és ez nem győzi meg a szüleit arról, hogy zseni, és azok nem küldik Bostonba tanulni;
  • ha 1665-ben II. Károly hajlandó áttenni a székhelyét Angliából Virginiába;
  • ha Kolumbusz nem hallgat Pinzonra 1492. október 7-én, és addig folytatja az útját, amíg fel nem fedezi Észak-Amerikát a spanyolok számára;
  • ha spanyol Armada nem 1588 júliusában, hanem már januárban hajózik ki, hogy most az angol helyett a spanyol kultúra határozza meg meg az Újvilág jövőjét;
  • ha Temisztoklész nem kerekedik Arisztidész fölé, és így a görögök elveszítik a szalamiszi csatát, hogy most mindannyian Mithrasz-hívők legyünk stb.

Squire:
Hasonlóképpen tanulmánykötet volt a műfaj történetében fontos szerepet játszó If It Had Happened Otherwise is, amit a hivatásos történész John Collings Squire (aki 1882-től  1958-ig élt) szerkesztett 1931-ben, és aminek olyan szerzői voltak, mint G.K. Chesterton, Hilaire Belloc, A.J.P. Taylor. Olyan témákat tárgyalt, mint például az, hogy mi történt volna,

  • ha a mórok győztek volna Spanyolországban;
  • ha XVI Lajos csak egy kicsivel is határozottabb;
  • ha Byron Görögország király lett volna;
  • ha Napóleon átszökik Amerikába;
  • ha a hollandok megtartják  Nieuw Amsterdamot;
  • ha Napóleon nem veszít Waterloonál… stb.

Churchill:
Bár a fentebbi kötetben jelent meg a tanulmánya, külön is érdemes kiemelni Winston Churchillt (1874-1965), aki egy olyan forgatókönyvet vázol fel If Lee Had Not Won the Battle of Gettysburg, amely szerint az amerikai polgárháború során a fentebbi ütközetben a déliek nyernek. Az északiak ugyan ezt követően is jóval erősebbek maradnak, ám a amikor a déliek bejelentik, hogy a továbbiakban nem képviselnek az európaiakéval ellentétes morális álláspontot, akkor a brit államfő: Gladstone a Konföderáció mellé áll, és az angol flotta lehetetlenné teszi, hogy az északiak továbbra is fenntartsák a tengeri blokádot. Vagyis Dél el tud szakadni az Amerikai Egyesült Államoktól, és még Mexikót is meghódítja 1884-ben. Majd pedig mikor az 1905-ös orosz-japán háborúban az oroszok mellett foglal állást, akkor az USA a japánokat támogassa. A pattanásig feszült helyzetet Churchill történetében az oldja meg, hogy Balfour (Nagy-Britannia), Theodore Roosevelt (USA) és Woodrow Wilson (Konföderáció) aláírják - az egyes országok teljes autonómiájának meghagyása mellett - a Covenant of the English-Speaking Association-t (ESA). Ez a szerződés pedig azt eredményezi, hogy az I. Világháború nem tör ki, mert a szarajevói merénylet után az ESA kijelenti, hogy háborús agresszornak tekintik azt az államot, aki először indít támadást.

ah-20.jpg
de Camp:
Ennyi történelem és politika után következzen valami könnyedebb is. L. Sprague de Camp (1907-2000) 1939-es Lest Darkness Fall című, ma a műfaj klasszikusának számító története az időutazást és az alternatív történetet kombinálja. A főszereplő. i. sz. 527-be kerül vissza, a gót-bizánci ellentétek korába. Előképül Mark Twaintől az Egy jenki Arthur király udvarában szolgált, Camp hőse azonban - ellentétben Twainéval - amellett, hogy különböző változtatásokat vezet be (így például a kettős könyvelést is), képes megváltoztatni a jövőt, és alternatív történelmet hozni létre. Harry Turtledove, a műfaj legismertebb mai képviselője szerint ez a könyv nagy szerepet játszott abban, hogy a California institute of Technologyt az első év után abbahagyva végül történelemmel kezdett foglalkozni, és bizantinológiából szerzett doktorátust

Következik: alternatív történelem magyarul

2 Responses to “Alternatív történelem 6.: a dicsőséges 20. század. Történészek és politikusok”

  1. Feszülten várom, hová hegyeződik majd ki ez a kiváló sorozat.

  2. köszönöm a kérdéseket,
    a következő alkalommal erősen szubjektív válogatás alapján néhány magyar nyelven elérhető szerző következik, majd pedig Bíbó István Uchroniája, ami igazi unikum

    utána pedig már itt is lesz a rizs és só évei    :-)

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.

SFblogs.net - A sci-fi & fantasy blog * WordPress * SFportal.hu - A sci-fi & fantasy oldal
Készíts egy új blogot!
Bejegyzés (RSS) Hozzászólás (RSS).