Galántai Zoltán: sci-fi és irodalom

Az alternatív történelem első jelentős szerzője minden bizonnyal Livius volt - utána viszont hosszú csend következett. Az alábbiakban azt foglalom össze röviden, hogy kik voltak azok a szerzők, akik aztán az 1700-as évektől leginkább fiktív (vagyis nem történelmi) műveikben visszatértek a “mi lett volna, ha…” problematikájához - közben olykor egészen meghökknető ötleteket is felvetve.

Lesage:
A francia regény- és drámaíró Alain-René Lesage (1668-1747), aki ma leginkább Gil Blas című könyve miatt ismert, 1732-es, Les Aventures de Monsieur Robert Chevalier, dit deBeauchesne, capitaine de flibustiers dans la Nouvelle-France című könyvének 4. részében azt tárgyalja, hogy mi lett volna, ha az amerikai indiánok fedezik fel Európát, és nem fordítva történik a dolog.
Delisle de Sales:
Jean-Baptiste-Claude Delisle de Sales francia abbé (1741-1816) 1791-es, Ma République című, a francia történelemről szóló könyvének a 21. fejezetében azt boncolgatja, hogy miként alakulhatott volna a Francia Forradalom, ha XVI. Lajos erősebb kezű uralkodó.
Pignotti:
Az olasz költő és orvos Lorenzo Pignotti (1739-1812) pedig azzal a feltételezéssel él Storia della Toscana sino al principato: con diversi saggi sulle scienze, lettere e arti című könyvben (ami 1813-ban jelent meg), hogy ha 1492-ben Lorenzo de Medici nem halt volna meg, akkor Itáliát az idegen inváziótól, európát pedig a protestantizmustól óvta volna meg.

Disraeli:
A ma leginkább angol miniszterelnökként számon tartott Benjamin Disraeli (1804-1881) 1833-ban adta közre a The Wondrous Tale of Alroy and the Rise of the Iskander című történetet, amiről William Beckford, a Vathek szerzője is elismeréssel nyilatkozott. Ez a Vathekhez hasonlóan „arab fantáziaként” íródott könyv David Alroyról (Alrui) szól, aki a valóságban 1160 körül Kurdisztánban felbukkanva azt állította, hogy az elnyomott zsidók megmentésére küldött messiás, de mozgalma kudarcba fulladt, és állítólag maga az apósa gyilkolta meg, amikor aludt. Disraelinél viszont bagdadi központú birodalmat épít ki, hogy végül mégis aztán elbukjon. Ennek megfelelően jó néhányan képviselik azt az álláspontot, mely szerint valójában nem is alternatív, hanem titkos történelemről van szó.
Geoffroy-Château:
Azt viszont valószínűleg senki nem vitatja, hogy a francia Louis-Napoléon Geoffroy-Château, (1803-1858): Napoléon et la conquéte du monde, 1812-1823: histoire de la monarchie universelle (1836) című műve az első könyv terjedelmű alternatív történelem regény. Ez nem csupán egy olyan alternatív forgatókönyvet vázol fel, ahol Napóleon még az előtt visszafordul Moszkva alól, hogy sor kerülne a katasztrófára, és így képes lesz világbirodalmat kiépíteni, de eközben kitér a tudomány meg a művészet 1812 és 1832 közötti fejlődésére is. Sőt, az egyik fejezetben még egy olyan fantasztikus regényről is beszámol, amely szerint az Uralkodó 1812-ben egy Waterloo nevű belga kisváros mellett teljesen valószínűtlen módon vereséget szenved… és ennek megfelelően ez az első rekurzív alternatív történelem.
Hawthorne:
Ami az angol nyelvű alternatív történelmet illeti, az amerikai Nathaniel Hawthorne (1804-1864), akinek a nevéhez olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Skarlát betű vagy a Hétormú ház, 1845-ben írta meg a P.’s Correspondence című novellát. Ebben a valóságban régen halott Byron rettenetesen elhízott, ultrakonzervatív nézeteket vall és a Don Juant moralizáló szempontok alapján írja át; és hasonlóképpen életben van (a valójában szintén régóta halott) Robert Burns meg Walter Scott is; akárcsak Keats és Coleridge - Dickens viszont (a történeti valósággal ismét csak ellentétes módon) már nincs az élők sorában 1845-ben. És nem él már Wordsworth sem (aki a valóságban csak 1850-ben fog elhunyni), és így tovább.
Fabra:
Innentől kezdenek elszaporodni a “mi lett volna ha…” típusú történetek, úgyhogy a következő, amit a teljesség igénye nélkül is mindenképpen érdemes megemlíteni, az a spanyol Nilo Maria Fabra (1843-1903) regénye, a Cuatro siglos de buen gobierno 1885-ből arról, hogy 1500 körül portugál Izabella fia, Miguel nem hal meg gyermekkorában, és ennek köszönhetően Spanyolország nem csak világhatalmi pozícióját képes megőrizni, de a 19. sz. végére már a Mars (!) kolonizálása is küszöbön áll.
Holford:
Meg persze ott van 1895-ből a sokak által első valódi alternatív történelmet tartalmazó angol nyelvű regénynek tekintett Aristopia. A Romance-History of the New World Castello N. Holfordtól. Eszerint1607-ben Amerikában olyan gazdag aranylelőhelyet találnak, ami lehetővé teszi, hogy egyfajta, Morus tanain alapuló földi utópiát építsenek ki.

Következik: a dicsőseges 20. század

Filed under: irodalom, regény, írás, Mars, történelem, alternatív, AH, uchronia, Livius, újkor, Hawthorne, Lesage, Holford, Fabra, Geoffroy-Château, Disraeli